lemondok szabadon

szbad ember vagyok szabadsagom masok megjegyzeseibe kerul mert mast csinlaok amit szabadsaggal elvezek nem forgok senki mellett e szabadsag szerelmesem nekem mert lemondok a mindenki jonak latjarol a lanyrol a csokrol az olelesrol olyankeppen hogy minden csokot es olelest tart karokkal ertve nekem marad a zamatja a szagja mind mind az enyemek meginkabb annak az eredetije

jeee buli van!

teletuzdelt almokkal es konyitett ejszakakkal futunk neki Jezusnak meg az eletnekok magunk posztoival szerszamaival meg konnyen irt nekrologjaval kik vagyunk? miert teszunk? nem erdekel mert jol erezzuk magunk fensegek kecsesseget dobos szepseget benne vagyok talpig s majd hol sirok? melyik fogsag lesz anyam rabsagom kezemmel kajan festoisegel kovetelem s a rogtonzott jopillanatok csak az en tukrom hazugsag akar? vagy a fiktiv magan projekcioja?

az orgonosita

kineztem a csillagot a szemedbol ujaidbol meg a fakat amik hajlonganak a nagy es a tiszta szo elott azokat a faragvanyokat azokat a darabokat birtak szolasra amik nemak amik suketek csak utja van d e nincs utasa tokeletes fele huzo jatek munka

a test

egymasba temetkezunk port adunk s porra leszunk malik kepzeletunk es hullik tettunk a kivansag a szepseg az elet miatt.

bizonytalanias

kergetem orrotok hogy belemszagoljatok buzom illatom maradjon nyakamon sertenetek ha kenyszeritenetek koztetek lenni jo veletek egyutt enni csak valakivel az a KivELL emlekeztet kicsisegemre segitsegetek fagyalaltizere talan arctalansagom miatt? inkabb hianyzik egy maszk enektelen es zenetlen suket es dallamtalan meg megis mint szerelmesem mint mehnek levegoje utja a szarnyalashoz: szavak a lesen

emberek

kamaszok falramaszok inkabb felhosek a szarnyalas miatt es kopottak az elmeletektol nemelyek kezetlenek a sok tevestol masok kezesek az akarastol utcahoniak is barombaj beteg majd-meg-no... a kopaszodas utan a hatalom mogott a NAGY vezere magszaporodva plusz afaval elhiszi mindenki gondolatait, a csent feszek-szek magasabol utannuk barangolunk a kapzsi utjukban meg rankszavaznak es meghalunk ahogy szulettunk: homokoztunk csurin majd epp elni tudunk vegul ujra a porban az orok komaheveresz igy nez ki a cim!(?)

naponKINt

állok a határtalan jóság és az észrevétlenség között. mindig valamerre mozdulok mint a kedv Te a kegyelem Te a szerelem cinkosai vagytok ennek! néha zokogva vagy szótlanul van amikor egyedül hagytok bánat vagyakár bántódás nélkül s csak nehezen biciklizem innet oda s vissza egyszerüen elõre furdalás sopánkodás egyáltalán szótlan a hibásokat keresem s a hibákat elnevezem -judásaimnak nekem!