ti hatalmas lombú
fák, nagyok és
szélfogók
engedjetek egy kis
fényt,
húzódjatok szoruljatok
egy kicsit
mig elér a napér
-nem akarok se nyulbél
se füz lenni!
csak egy fa amin
a madár fészket rak
meg rajta nyaranta
koncertet ad
(a tavaszt is a fáról kürtölik ki)
meg azért fa
mert ha ki is vágnak
a már rothadt emlékéből
is kihajt újra és újra
a száraz tuskóból egy új
csemete
rajta már rügy is van
de világ nélkül
csak a szinvak lát benne jövőt!