l'art

markomban szókkal indulok indulok hangommal betükkel járni bejárni új vizekre a vizemen néhány valameddig szerezni mosolyt csalni kedvet alkotni nevedet

nehéz idők

amikor a felhők eltakarnak olyankor rólam van szó arról hogy mennyire alappal terhes az életem teteje vagy aláhullanak velem a madarak

a sehol elől

elkapkodott szentélet kedves a templom sokan az Úr követők a hivatalosak a csonkák conkák onkák a nézők is mind követik az Úrat s nincs ez a kavalkád hogy csak a bonkák s csonkák ülnek az önnepi teritéknél hozz hatalmasul nevednek dicsősséget mutass magasztos s diadalmas követőket valamikor az emberek idelyében hogy mégse kelljen annyi embernek elveszni a seholba megkerülni

a nagy harmónia

írni megírni a nagy darabot az átfogó harmóniát azt a partitúrát amit át meg át jár az igaz a szép s a jó amit meg nem aláz a gonosz a bűn s a hiba írni írni a nagy darabhoz átfogni harmóniába az Isten himnuszát a megváltottak dalát mert én írni tartozok zenélni

via dulcia

hazárdul lába lóg fonákul lóga láb unokák befalaztatják arabok felrobbantják s nics mitevő se semmittevő béké bék bé b carpe diem azután magyarul elszámolok ezután végre felszabadulok majd úgy vagyok amint mindig voltam . mint a pont

hol volt hol nem volt

az epuletben a kovekben a modottakban a mondatokban ugy mint felszaraz fal vagy mint siro halo

az emberek

mar nem is zok idovel megszokom hogy elegancsosan s rongyosan mar nem szeretnek az emberek