Sokan vagyunk elindulva, mozgunk,
nyüzsög az ember egyik sarkából a
Földnek el egészen a másikig, és vissza.
futva haladunk, csak a szívünk a régi.
És mire harminc lett a nagy utazó,
még mindig apróka a férfi a fiúban,
és kényes a nőben a lány.
Másoljuk a forgatókönyvet.
Csak a szív nem felejt,
a szív nem siet,
a szív szeretni akar,
a szív hazaérni.
Megkerülni a szemedbe,
a karodba, az otthonodba,
a csókodba, a sorsodba,
a nevedbe a bőrödig.
