százötven

egy repülő futón álltam kalapban egy kerülő úton jártam magamban csak a por ragadt hogy megtöröljenek csak a csik maradt hogy megtalájalak reményem levélre töltényem gépre takarón pecsétje torkomon gödre olyan közhelyek mint történelmek olyan röhelyek mik megtörténtek

...

egy nagy kerek vagy görbe a szép napom vagy csak kerek, öregebb? kiváncsi merek lenni, Szerepre mi kellemesre abroncs!

az igazsag az

még akkor sem vagyok igaz ha annak latszom még akkor sem leszek igaz ha annak latszom

karban

egy karban jó pihenni egy karban jó énekelni egy karban jó figyelni egy karban jó ottlenni

ma csak álmodom róla

az álomhegyből bányásztam mikor rámorditott a szerelem és a gépfegyverrel hirtelen lepet hogy arcom fagyott lett rajta azok a vonalak amik elárultak hogy mi célból kutakodom és mi okból mocskolódom s mint kis ficam ottmaradt egy nagyobb helyett a tudat hogy ezután sánta lettem és takarókkal kel világra keljek nem szerncsevel sem kis tarisznyával hanem valami szokot pokróccal csak mert nekem roppant egyszerü középszerüre játszam a szerepem és nincs hatalmam és hiába akarom magasabb szinten járni csak almodom de akkor sem engedem jobban ásni jobban szeretni jobban lyukas lenni vállalom egy jobban játszott játékért (az lenni aki akarok)

ha már élek

jó vagyok mint reggele a napnak csak mindig követni akarja takarója az este közbe megrak tele mindennel, csak ritkán latom és tudom megválasztom hogy mivel... maskor fájni tud hogy rámszakadt a levele a szentnek és lázadok a békességgel a humorral a láz a béke a humor ellen hogy legyen belőlle nekem jusson a minden mellett egy csókra egy szóra a napban jóra ha már élek

pár éves ars poetica

a hosszú sorokban még nem vagyok a félkövérekben még csak a disz a többi masik félmaroknyi szó egy darabig csak zászlón vicc