a balvany

valamikor csak ugy otthagyott maskor egy szot se szollott hallgatott en utanoztam mindenbe kivettem szerepem ha szep volt akkor en is olyan akartam lenni ha szomoru akkor nekem is beszamitott soha nem engedte hogy ugy legyen amint akarom hagynom kellett magambol egesz a meltosagtalanasig hogy nem lattam tobbet csakhogy olyan legyek mint O.

kockajatek az ismeret

kifejezetten sert amikor fejem felett fuj a szel es a varju meg feszket akar rakni rajta rosszul latom falcs hitem van o nem is gondolja megis erzem gondja azt amit ovodas hogy elfer es megfer egyik sarokban s a szidas kifordult a szoba sarka! ennekem nincs meg enekem csak szavam s dallama megha bánod is mégha szánod mint telen szanon a baró csusszanok a magam utjára s a magam bajara el innen nem akarok feleslegig jutni elég ha elér a szele maris elmentem mint minden a nagyobb zivatar után.